Az Élet és Tudomány (LXV. évfoyam, 30.szám) hasábjain a közelmúltban olvashattunk környezetbarát csomagolóanyagokról. A probléma minden környezetvédelem iránt elkötelezett ember számára ismerős, mivel napjaink hulladékának legnagyobb mennyiségét a csomagolóanyagok teszik ki. Elég ha csak a saját házunk táján körbenézünk, hiszen a hetente elszállításra kerülő szemeteseink nagy részét csomagolóanyaggal töltjük meg. A mennyiségen kívül problémát jelent ezeknek a hulladékoknak az élettartama is. Hiszen a legtöbbjük lebomlásához hosszú időre, sokszor több száz évre van szükség. Ennek a problémának a megoldásáróhoz nyújthatnak segítséget a biopolimerek, vagyis a növényi alapanyagú csomagolók. A magyarországi mezőgazdasági adottságokat ismerve a gabonaalapú keményítő jön szóba mint nyersanyag, illetve a kender és a len. És hogy mire lehet ezeket felhasználni? Én is csodálkozva olvastam a felhasználhatóságuk sokrétűségét. Felhasználható az élelmiszeriparban, a gyógyszergyártásban (kapszula gyártás), orvosi eszközök gyártásában (varrófonalak!), kertészkedésben (kötözők, lebomló fóliák) és nem utolsó sorban legnagyobb meglepetésemre a vendéglátiparban. Nos, hogy mire? Hát kérem szépen az a rengeteg egyszerhasználatos műanyag edény, evőeszköz kiváltható biopolimerekkel. Talán én ennek a hírnek örültem a legjobban, mert megőrülök a büfékben kapható műanyag poharaktól, tányéroktól. Ezek után azért jogosan felmerül a kérdés, hogy mi történik a biopolimerekkel ha hulladékok lesznek.Örömmel olvastam a megnyugtató választ. Komposztálás során 6-12 hét alatt jó minőségű talajjavító komposztot kapunk, vagy fermentálás során biogázt kapunk. Akkor már csak egy kérdésem maradt: miért nem gyártjuk ezeket és felejtjük el a szintetikus csomagolókat? Naná, hogy a pénz miatt, illetve hogy nem rendelkezünk üzemi komposztálókkal és a biohulladék gyűtésének megszervezése is hagy még kívánni valót. Azért ez elgondolkodtató, van megoldás de mégsem élünk vele. Esetleg másoknak is eszébe jut a mondás, hogy az olcsó sokszor a legdrágább! Ha kedvet kaptatok, olvassátok el a teljes cikket a folyóiratban, érdemes!